Sikeresek a gyermekek számára írt művei, amelyek közül többet lefordítottak franciára, olaszra, görögre és kínaira. Ventada de morts (’Halálthozó szél’, 1978) című regénye elnyerte a legjelentősebb katalán irodalmi díjat, a Premi Sant Jordi-t. Könyvkiadó, 1998).

A legfiatalabb katalán írónemzedék jelentős tagja. Írásait a kritika elismeréssel fogadja, és már több irodalmi díjat is kapott. Kritikusként foglalkozik a katalánra és spanyolra fordított modern magyar prózával, amit előadásokon is népszerűsít. 

Húszéves korától publikál. Verses és prózakötetei több díjat is nyertek. Irodalmi témájú kiállítások katalógusainak szerzője. 2002-ben részt vett azon a fordítói szemináriumon, amelyen Déri Balázs és Jánosházy György verseit ültették át katalánra (Amb el crepuscle ha arribat la tardor / Alkonyatkor megjött az ősz, Vic, 2006)

A 60-as években a vizuális költészetet művelte és visszanyúlt a katalán szürrealistákhoz, majd a hagyományosabb formák felé fordult. Tizenhárom kötetben megjelent verseit több díjjal jutalmazták, és elnyerte a legrangosabb katalán költészeti díjat, a Premi Carles Riba-t is.

Az 50-es évek végén jelentkezett kispróza-kötetekkel, később sikeres ifjúsági regényeket és színműveket írt. Terjedelmes életművében az ifjúsági irodalom jelentős helyet foglal el, és a legtöbb irodalmi díjat ebben a műfajban kapta. Magyarul egy hosszabb elbeszélése olvasható a Magyar Napló 1999. októberi számában.

Első versei a 80-as évek végén, irodalmi folyóiratokban jelentek meg. Később a próza felé fordult, és kiadott egy naplót is. Ez utóbbiban (La cambra insomne ’Álmatlan szoba’, 1992) beszámol arról a mély benyomásról, amit József Attila költészete gyakorolt rá.

Pályáját a XIX. század hetvenes éveiben sikeres költőként kezdte, de igazán maradandót színműveivel alkotott, melyekkel 1879-től jelentkezett. Első alkotói korszakában romantikus ihletésű, történelmi témájú darabokat írt; ezek közül kiemelkedik az 1888-ban bemutatott Mar i cel (’Tenger és ég’), a spanyolországi arabok 1609-es kiűzetéséhez kötődő szerelmi történet. Az 1890-es évektől társadalmi témák felé fordul. Ennek a korszaknak legsikeresebb alkotása a Terra baixa (’A hegyek alján’, 1897), amely Jánosházy György fordításában a Katalán Könyvtár 4. kötetében jelent meg (Modern katalán színház I., 2002, 33-108. old.). A dráma a falusi földbirtokos romlottságát állítja szembe a hegyek közt élő pásztor erkölcsi tisztaságával. A darabot, a spanyol fordításból kiindulva, két opera is feldolgozta; az ismertebbet, Eugen d’Albert Tiefland című művét a budapesti Operaház 1908-ban mutatta be, és azóta is többször (legutoljára 2018. tavaszán) műsorra tűzte. Ugyanebből a műből több filmváltozat is készült, köztük Balogh Béla 1920-as némafilmje. Guimerà elkötelezett katalán hazafi volt, és mint ilyen, politikai szerepet is vállalt. Beszédeit 1906-ban önálló kötetben adták ki.

A bölcsész-végzettségű Guixà a mai katalán irodalom egyik legérdekesebb alkotója, akit nehéz lenne irányzatokhoz, iskolákhoz vagy csoportokhoz kötni. Hangsúlyozottan egyéni stílusú és tematikailag rendkívül változatos novellái 1999-től hat kötetben jelentek meg.

Újságírást tanult, és később a szakmát több egyetemen is tanította. Szülőfaluja Katalónia és Aragónia határán, és egyben a katalán-spanyol nyelvhatáron található, és témái gyakran kapcsolódnak ehhez a tényhez. Egy novellája olvasható a Magyar Lettre 2006. őszi számában.

Bölcsésztanulmányokat végzett. Két verseskötet után hamarosan a próza felé fordult. Elbeszéléseket és regényeket egyaránt ír; az utóbbiak közül a La decisió de Brandes (’Brandes döntése’, 2006) több díjat nyert el. Műveli a gyermekirodalmat is.

A mai katalán irodalom egyik legismertebb alkotója, akinek prózáját több mint húsz nyelvre fordították. Elbeszéléseket és regényeket egyaránt ír, és állandó rovatai vannak a barcelonai napisajtóban. Néhány elbeszélését filmre vitték. Több irodalmi díj kitüntettje. Magyarul két könyve (Minden dolgok miértje, 2009 és Guadalajara, 2010) jelent meg. Olvasható emellett egy-egy írása sorozatunk második kötetében (A gondviselés szeszélye, Íbisz Könyvkiadó, 1998), a Magyar Napló 1999. októberi számában, valamint a 2011-ben megjelent Spanyol dekameron című válogatásban.

Művészettörténetet végzett, és a művészet világa gyakran van jelen írásaiban. A tudományos-fantasztikus irodalom kiváló ismerője és tanulmányozója; maga is főleg ebben a témában publikál elbeszéléseket és regényeket. Kiadói szerkesztőként egy sci-fi sorozatot gondoz.

Regényei és elbeszélései mintegy húsz kötetben jelentek meg. Írt színműveket is, valamit televíziós és rádiós forgatókönyveket. Több irodalmi díj kitüntetettje. Joana E. című regénye 2004-ben magyarul is megjelent.

Narcís Oller i Moragas Vallsban 1846-ban született, kétéves korában árván maradt. Ügyvédi karrierjét követően Katalónia egyik legbefolyásosabb írója lett, többek között őt tartják a modern katalán regény megalkotójának.

Bár nézetei konzervatívak voltak, sikerült realisztikus és természetes stílusát a kor modernista divatjához igazítani. Oller terjedelmes művei közül a legsikeresebb regénye valószínűleg a Febre d’Or (Aranyláz) volt, amelyet 1890 és 1892 között írtak és adtak ki. Ezt követte La Bogeria (Az őrület) 1898-ban és Pilar Prim 1906-ban, amelyek meghatározták Oller helyzetét a nagy katalán írók korában.

Pályáját elbeszélésekkel kezdte, később novellákat és regényeket egyaránt írt. Esszéi az alkotás folyamatával foglalkoznak a felnőtt- és az ifjúsági irodalomban. Több irodalmi díj kitüntetettje.

Pályáját két elbeszéléskötettel kezdte, majd egy sor regény megírása után visszatért a novellához. Több kötete nyert irodalmi díjat. Rendszeresen jelennek meg írásai a sajtóban, és számos rádió állandó munkatársa. Szinte valamennyi műve megjelent spanyolul és franciául, és több írását lefordították németre, angolra, olaszra és görögre. Ő maga franciából fordít.

Írt forgatókönyveket a rádió és a televízió számára. Sumari d’homicida (‘Emberölési per’) című elbeszéléskötete 1977-ben elnyerte a műfaj legrangosabb katalán díját, a Premi Víctor Català-t. Novelláit ironikus hangvétel jellemzi.

Műveibe gyakran építi be Mallorca szigetének a hagyományait. A legjelentősebb katalán irodalmi díjak kitüntetettje, és a Dins el darrer blau (’A végső kékségben’, 1994) c. regényével, amely az Inkvizíció által üdözött mallorcai zsidókról szól, a spanyol kulturális minisztérium díját is elnyerte. Jelentek meg művei spanyolul, angolul, németül, hollandul, görögül, oroszul és szlovénül.

Politikusként 2003 és 2010 között a katalán köztársasági pártot képviselte a tartományi parlamentben. 1986-ban megjelent elbeszéléskötete, a Sort que hi ha l’horitzó (’Szerencsére van horizont’), elnyerte a műfaj legrangosabb katalán díját, a Premi Víctor Català-t. Nagysikerű televíziós sorozatok forgatókönyvének szerzője. Műveli az ifjúsági irodalmat is.

Az írás mellett antropológusként dolgozik. 2002-ben megjelent első regénye, a La pell freda hatalmas sikert aratott otthon és világszerte: mintegy negyven nyelvre fordították le, köztük magyarra is (Hideg bőr, 2009. Magyarul olvasható a Pandora al Congo című regénye is (Pandóra Kongóban, 2014). Gyakran hátborzongató történeteit filozofikus gondolatok szövik át.

Antropológiát és művészettörténetet tanult, ez utóbbit egyetemi oktatóként tanította is. Alkotói pályáját festőként és fotográfusként kezdte, és máig fest és fényképez. Elsősorban regényeket és elbeszéléseket ír, de próbálkozott a színházzal is. Több jelentős irodalmi díj kitüntetettje.

Egyaránt ír novellát és regényt, és van néhány színműve is. Több novelláját megfilmesítették. Írásait összetett személyiségű, gyakran konfliktív szereplők jellemzik. Magyarul megjelent egy novellája  az Új Tükör 1985. szeptember 1-i számában.

Hosszabb ideig volt gimnáziumi tanár, jelenleg az írásból él. Egyaránt jelentek meg regényei és elbeszélései, és írt televíziós forgatókönyveket is. Publikál a napisajtóban. Írásait a mai katalán prózában nem általános nyelvi leleményesség jellemzi.

Sok műfajban alkotott: vers, elbeszélés, esszé, színház, irodalomkritika. Publikál a sajtóban. Foglalkozik a kereskedelmi forgalomból eltűnt, de általa értékesnek tartott irodalmi művek újrakiadásával. Első elbeszéléskötete, La serp (’A kígyó’, 1989) elnyerte a műfaj legrangosabb katalán díját, a Premi Premi Víctor Català-t.

Írásaiban fontos szerepet kap a magány, a nők sorsa, valamint szülőföldjének, Mallorcának az utóbbi évtizedekben végbement elszemélytelenedése. 2005-ben kiadta összegyűjtött novelláit (Tots els contes).