Mercè Rodoreda
Mercè Rodoreda (1908–1983) egészen fiatalon, az1930-as évek elején jelentkezett első írásaival, de az 1939-től 1972-ig száműzetésben élő írónő igazán ismertté csak 1958-ban vált, amikor megjelent Vint-i-dos contes (Huszonkét novella) című elbeszéléskötete. A La plaçadel Diamant (1962; magyarul A Diamant tér, 1978), amelyet a kritika a XX. századi katalán regényirodalom egyik csúcsának tart, meghozta számára a világhírt is.
Rodoreda prózáját, így azt a regényét, amelyet most kézre adunk (Mirall trencat, 1974), lírai hangulat, árnyalt lélekelemzés, az emlékezés hangsúlyos szerepe és a természeti környezet ihletett leírása jellemezi. Az eddig tizenöt nyelvre lefordított Törött tükör egy katalán nagypolgári család három nemzedékének sok szálon futó keserű története, melynek hátterében felsejlenek a katalán és a spanyol történelem fő eseményei a XX. század első felében.
A figyelmes magyar olvasó számára Mercè Rodoreda nem ismeretlen szerző, hiszen sikerregénye, A Diamant tér mellett olvasható egy elbeszélése sorozatunk második kötetében (A gondviselés szeszélye, Íbisz Könyvkiadó, 1998), egy másik pedig a Huszadik századi spanyol novellák című antológiában (Noran Libro, 2011). A Nagyvilág 1982/9. száma részleteket hozott Rodoreda Virágok és utazások (Viatges i flors, 1980) című kötetéből.
