A kötetet nyitó Joan Oliver /1899-1986/ már-már cinikus hangvételű darabja a polgári képmutatás torztükre. Az őt követő Salvador Espriu /1913-1985/ a Spanyol Polgárháború gyötrő élményét dolgozza fel Szophoklészt továbbgondoló Antigónéjában. A Katalóniában hagyományosan erős formabontó tendenciákat Joan Brossa /1919-1998/ abszurd drámája képviseli. A kötet ma is élő szerzői közül a már klasszikusnak tekinthető Jospe M. Beneti Jornet /1940/ és Rodolf Sirera /1948/ színház és valóság szétválaszthatatlan egységét ábrázolják két, látszólag nagyon is különböző darabban. Antológiánk legfiatalabb szerzője, Sergi Belbel /1963/ egyazon eseménysorozatot mutatja be két, egy pesszimista és egy optimista változatban, miközben ő is, Benethez és Sirerához hasonlóan, a színház végső értelmét keresi.
Menü
