fbpx

Mercè Rodoreda

Mercè Rodoreda  a spanyol polgárháború utáni irodalom legfontosabb regényírója. Ő a legelismertebb katalán regény, a Diamant tér (1962) szerzője, melyet eddig több mint húsz nyelvre fordítottak le, és amelyet a kritikusok a polgárháborút követő legjobb katalán regénynek tartanak.

Karrierjét rövidebb történetek írásával kezdte, részben a boldogtalan házassága előli menekülésképpen. Ezeket négy regény követte, amelyeket később következetesen nem vállalt fel, tapasztalatlan író műveinek érzett és így is kezelt. Ezek között a könyvek között jelent meg az Aloma című műve (1938), amelyért később Crexells-díjat kapott – ezt a könyvet is folyamatosan javította, átdolgozta, elégedetlen volt vele. A spanyol polgárháború kezdetekor Generalitat (Autonóm Kormány) Propaganda Bizottságában és az Institució de les Lletres Catalanes intézetben dolgozott, majd száműzetésbe ment. Franciaország különböző részeiben lakott, később Genfben telepedett le.

Itt szakította meg a húsz éves írói csendet: a Vint-i-dos contes (1958, Huszonkét történet) című novelláskötettel jelentkezett, amelyért megkapta a Víctor Català díjat. A novellák elsősorban a menthetetlenül kudarcba fulladó férfi-női kapcsolatokról szólnak. Az El carrer de les Camèlies regénye (1966) elnyerte a Sant Jordi, a Kritikusok és a Ramon Llull díjakat.

Az 1960-as évek közepén visszatért Katalóniába, Girona közelében, Romyà de la Selva faluban élt haláláig. Itt alkotta utolsó műveit, a Mirall trencat (Törött tükör, 1974) című regényt, a Viatges i flors (Utazások és virágok, 1980) című novelláskötetet, és utolsó befejezett regényét, Quanta, quanta guerra… (Mennyi sok háború…, 1980) címmel. 1980-ban a Kritikusok Díjával és a Katalán Irodalmi Becsület Díjjal tüntették ki.

Stílusát, költői, szimbólumokkal teli, személyes hangvételű prózáját, amely jelentős hatással volt a későbbi katalán írónemzedékre is, többször hasonlították Virginia Woolféhoz, akit ő maga is nagyra tartott.

Tiszteletbeli tagja volt az Associació d’Escriptors en Llengua Catalana-nak (Katalán Nyelven Írók Szövetsége).

Magyarul olvasható művei

  • szerkesztés alatt

Mercè Rodoreda

(1908-1983), regényíró és elbeszélő

Mercè Rodoreda  a spanyol polgárháború utáni irodalom legfontosabb regényírója. Ő a legelismertebb katalán regény, a Diamant tér (1962) szerzője, melyet eddig több mint húsz nyelvre fordítottak le, és amelyet a kritikusok a polgárháborút követő legjobb katalán regénynek tartanak.

Karrierjét rövidebb történetek írásával kezdte, részben a boldogtalan házassága előli menekülésképpen. Ezeket négy regény követte, amelyeket később következetesen nem vállalt fel, tapasztalatlan író műveinek érzett és így is kezelt. Ezek között a könyvek között jelent meg az Aloma című műve (1938), amelyért később Crexells-díjat kapott – ezt a könyvet is folyamatosan javította, átdolgozta, elégedetlen volt vele. A spanyol polgárháború kezdetekor Generalitat (Autonóm Kormány) Propaganda Bizottságában és az Institució de les Lletres Catalanes intézetben dolgozott, majd száműzetésbe ment. Franciaország különböző részeiben lakott, később Genfben telepedett le.

Itt szakította meg a húsz éves írói csendet: a Vint-i-dos contes (1958, Huszonkét történet) című novelláskötettel jelentkezett, amelyért megkapta a Víctor Català díjat. A novellák elsősorban a menthetetlenül kudarcba fulladó férfi-női kapcsolatokról szólnak. Az El carrer de les Camèlies regénye (1966) elnyerte a Sant Jordi, a Kritikusok és a Ramon Llull díjakat.

Az 1960-as évek közepén visszatért Katalóniába, Girona közelében, Romyà de la Selva faluban élt haláláig. Itt alkotta utolsó műveit, a Mirall trencat (Törött tükör, 1974) című regényt, a Viatges i flors (Utazások és virágok, 1980) című novelláskötetet, és utolsó befejezett regényét, Quanta, quanta guerra… (Mennyi sok háború…, 1980) címmel. 1980-ban a Kritikusok Díjával és a Katalán Irodalmi Becsület Díjjal tüntették ki.

Stílusát, költői, szimbólumokkal teli, személyes hangvételű prózáját, amely jelentős hatással volt a későbbi katalán írónemzedékre is, többször hasonlították Virginia Woolféhoz, akit ő maga is nagyra tartott.

Tiszteletbeli tagja volt az Associació d’Escriptors en Llengua Catalana-nak (Katalán Nyelven Írók Szövetsége).

Magyarul megjelet művei

  • Szerkesztés alatt

Pere Calders

antaviana

Érdekel ez a kötet!