A középkori katalán költészet megújítója és legnagyobb alkotója. Egészen fiatalon részt vett V. (Nagylekű) Alfonz aragóniai király itáliai és észak-afrikai hadjárataiban, majd királyi fősolymásszá nevezték ki.

Élete nagyobb részét az udvartól távol töltötte, és birtokai igazgatásával és írással foglalkozott.

Költészete kétszeresen szakít a helyi hagyományokkal: verseit nem provanszálul, hanem anyanyelvén, katalánul írja, és témája nem a formai tökéllyel leírt idill, hanem a gyötrelemmel megélt, gondolatilag is elemzett szerelem. Másik visszatérő témája a hívő, vagy hinni akaró ember és Isten viszonya. Képeit, hasonlatait gyakran a természet vad erőiből vagy extrém emberi helyzetekből kölcsönzi.

Verseinek a XVI. század folyamán több spanyol nyelvű kiadása is volt, és ezek hatottak a spanyol költészetre.