Pere Calders
Ha veszekedés közben véletlenül végzünk a párunkkal, még mindig eladhatjuk a tetemet. Az idegenek, akiktől annyira tartunk, sokszor pont úgy néznek ki, és pont úgy viselkednek, mint mi magunk. Az emberek gyakran elveszítenek fontos apróságokat, van, aki például a bal kezét. Az is előfordulhat, hogy egy kivégzés során végül nem az elítéltet, hanem a teljes kivégzőosztagot végzik ki. Ha ellenséggel találkozunk a háborúban a csatatéren kívül, akár golyózással is eldönthetjük, ki nyerjen, s ha szerencsénk van, még a biciklijét is megtarthatjuk. Ha egy előszobában színes ruhába öltöztetett bábot látunk, egyáltalán nem biztos, hogy az csak egyszerű szuvenír. Egy ódivatú ruhakeféből is lehet jámbor és szófogadó, jófajtájú kiskutya. Sőt, a taxidermia akár a legodaadóbb szerelem kifejezésére is alkalmas.
Ilyen és ehhez hasonló történeteket olvashatunk a kezünkben tartott könyvben, melyeket a XX. századi katalán novellisztika legfontosabb szerzője, Pere Calders (1912-1994) jegyez, és amelyeket nem kell túlságosan komolyan venni.
Olvass el egy történetet: PERE CALDERS: JÖNNEK A JAPÁNOK!
L’Harmattan, Budapest, 2021, 390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634147923
Fordította: Báder Petra, Bakucz Dóra, Flamich Mária, Hoffmann Rita, Kürthy Ádám András, Mátraházi Noémi, Nemes Krisztina, Smid Bernadett, Tomcsányi Zsuzsanna, Tóth Gergő, Vágó Lujza, Varju Kata, Zombory Gabriella
