XX. századi katalán költők
A jelentős alkotásokat termő középkori katalán irodalom fejlődése az önálló államiság elvesztése után századokra megakadt. A múlt századi nyelvi-irodalmi „újjászületés” alapjain a századfordulóra már sokszínű irodalmi élet bontakozott ki, amelyet a Franco-diktatúra visszavetett ugyan, de nem tudott teljesen elfojtani, s mára ismét „normalizálódott”. Kétnyelvű antológiánk hatvankét verse e század katalán költészetének főbb áramlatait és néhány kiemelkedő alkotóját sejteti. A kötet címe a napfényes, kevéssé fegyelmezett Mediterráneum és a hűvös, racionális Észak egyszerre vállalására mint katalán életérzésre utal.
A kötet fordítója, Déri Balázs (sz. 1954) az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte klasszika-filológiai és iranisztikai tanulmányait (1972-1979), melyek befejezése után ugyanott hallgatott katalán nyelvi és irodalomtörténeti órákat. A MTA Ókortudományi Kutatócsoportja munkatársaként hosszabb ideig a Magyarországi Középkori Latinság Szótárát szerkesztette. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetemen görög-latin lektor. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a zenetudományi szakot végezte el (1991-1995). Számos közép- és újkori latin prózai művet fordított magyarra. Katalánra ültette át Pilinszky Szálkák c. kötetét, Jordi Parramonnal együtt Az ember tragédiáját, és Montserrat Bayával Pázmány Öt szép levelét. Magyarra fordította Ramon Llull A szeretet filozófiájának fája s A szerelmes és a Szeretett könyve c. munkáit.
(Szerzők: Joan Maragall, Josep Carner, Joan Salvat-Papasseit, Carles Riba, Josep Sebastiá Pons. Fordító: Déri Balázs)
