fbpx

Katalán Könyvtár

Egy európai kisebbségi nyelv irodalma magyar fordításban

Katalán Könyvtár

Egy európai kisebbségi nyelv irodalma magyar fordításban

A katalán irodalom magyar fordításban

Katalán nyelven évente több mint 6000 könyv jelenik meg – magyarul összesen kicsit több, mint 120 olvasható. Az első magyar fordítás, mely 1897-ben a Magyar Hírlapban jelent meg, Narcís Oller: A pillangó című műve volt (eredeti megjelenésének dátuma 1882). 

A mérleg tehát lesújtó: statisztikailag és durván számolva minden harmadik évben jelent meg egy katalánból fordított könyv. Persze ez a statisztika messzemenően torz, hiszen a megjelenések üteme változó, az 1980-as évektől határozottan felgyorsul – köszönhetően a Katalán Könyvtár sorozatnak is, mely eddig 16 kötetet jelentetett meg. A sorozatot Faluba Kálmán és Déri Balázs szerkeszti, és legújabban a L’Harmattan Kiadó gondozza.

A katalán irodalom magyar fordításban

Katalán nyelven évente több mint 6000 könyv jelenik meg – magyarul összesen kicsit több, mint 120 olvasható. Az első magyar fordítás, mely 1897-ben a Magyar Hírlapban jelent meg, Narcís Oller: A pillangó című műve volt (eredeti megjelenésének dátuma 1882). 

A mérleg tehát lesújtó: statisztikailag és durván számolva minden harmadik évben jelent meg egy katalánból fordított könyv. Persze ez a statisztika messzemenően torz, hiszen a megjelenések üteme változó, az 1980-as évektől határozottan felgyorsul – köszönhetően a Katalán Könyvtár sorozatnak is, mely eddig 16 kötetet jelentetett meg. A sorozatot Faluba Kálmán és Déri Balázs szerkeszti, és legújabban a L’Harmattan Kiadó gondozza.

a katalán könyvtárban eddig megjelent

KÖTETEK

Ész és Mámor

A kétnyelvű antológia hatvankét verse a XX. század katalán költészet főbb áramlatait és néhány kiemelkedő alkotóját sejteti. A kötet címe a napfényes, kevéssé fegyelmezett Mediterráneum és a hűvös, racionális Észak egyszerre vállalására mint katalán életérzésre utal. (Szerzők: Joan Maragall, Josep Carner, Joan Salvat-Papasseit, Carles Riba, Josep Sebastiá Pons. Fordító: Déri Balázs)

A gondviselés szeszélye

Az Ész és mámor című kétnyelvű költészeti antológiát követően a sorozat egy elbeszéléskötettel bővül, amely szintén a XX. század irodalmából válogat. A legidősebb szerzők (J. Ruyra, V. Catalá és S. Galmés) hagyományosan realista-naturalista témájú és stílusú novellái után változatos összkép alakul ki, amelyben a realista vonulat mellett helyet kapnak a lélekelemző, az elvontan metafizikus, az idillien naiv írások ugyanúgy, mint az a kesernyésen humoros, abszurdan groteszk hangvétel, amelyet e kötetben elsőként P. Calders képvisel, és amely a fiatalabb szerzőknél uralkodóvá válik.

A. March: Versek

A középkori katalán irodalom egyik legnevesebb alkotója, az egyik első költő, aki a trubadúrok által használt okcitán nyelv helyett a helyi valenciai nyelven írt. Életműve százhuszonnyolc hosszabb-rövidebb költeményből áll. 

Amellett, hogy már életében nagy költőként ismerték el, a 16. században szövegeit kétszer is lefordították kasztíliai (spanyol) nyelvre. 

Költészete mintát adott a korszak katalán költőinek, és hatása kimutatható több jelentős 16. századi spanyolul verselő költő, például Juan Boscán és Garcilaso de la Vega műveiben is.

Jakub cselebi története

Egy ismeretlen szerző Török Birodalomban játszódó regénye, amelyben rejtélyes módon egyetlen szó sem esik Katalóniáról vagy a katalánokról, viszont a történetet záró csatában egy magyar vitéznek van döntő szerepe.
A regényt katalán nyelven írták 1400 körül, főszereplői a török Jakub Cselebi herceg, I. Murad fia, és I. Bayezid, a színhely az 1389-es Koszovó. Ez a történelmi és kitalált elemeket keverő szöveg az emelkedő oszmán birodalom nyugati irodalmának egyik legkorábbi ábrázolása, emiatt ez a mű a leginkább releváns az orientalizmusról szóló mediterrán tanulmányokban és vitákban is.

Modern katalán színház I.

A kötetet Santiago Rusinol (1861-1931) nyitja, aki a katalóniai szecesszió egyik vezéralakja volt és aki nem csak íróként, hanem festőként is maradandót alkotott. Őt Angel Guimera (1845-1924), minden idők egyik legsikeresebb katalán szerzője követi, mégpedig avval a realista-naturalista, elemi erejű drámájával, melyből kilenc filmváltozat és két opera készült. Carles Soldevila (1892-1967) könnyed darabja a barcelonai polgárság képmutatását állítja pellengérre, inkább szórakoztatóan, mint kritikusan. A kötetet a katalán polgári színház napjainkban is népszerű képviselője, Josep M. de Sagarra (1894-1961) zárja, aki a városi ember nosztalgiájával darabja cselekményét a hetven éve még halászatból élő, de ma már idegenforgalmi paradicsomként számon tartott Costa Brava egyik kis falujába helyezi.

Modern katalán színház II.

A kötetet nyitó Joan Oliver /1899-1986/ már-már cinikus hangvételű darabja a polgári képmutatás torztükre. Az őt követő Salvador Espriu /1913-1985/ a Spanyol Polgárháború gyötrő élményét dolgozza fel Szophoklészt továbbgondoló Antigónéjában. A Katalóniában hagyományosan erős formabontó tendenciákat Joan Brossa /1919-1998/ abszurd drámája képviseli. A kötet ma is élő szerzői közül a már klasszikusnak tekinthető Jospe M. Beneti Jornet /1940/ és Rodolf Sirera /1948/ színház és valóság szétválaszthatatlan egységét ábrázolják két, látszólag nagyon is különböző darabban. Antológiánk legfiatalabb szerzője, Sergi Belbel /1963/ egyazon eseménysorozatot mutatja be két, egy pesszimista és egy optimista változatban, miközben ő is, Benethez és Sirerához hasonlóan, a színház végső értelmét keresi. 

A folyók városa

Jesús ​Moncada (1941–2005) a szülővárosát, az Ebró-parti bányászvárost örökíti meg e könyv, fő műve lapjain. A városka 1971-ben tűnt el egy hatalmas víztározó hullámai alatt, a Franco-féle modernizációs törekvések eredményeképp. A bányászok, hajósok és hajóépítők azonban foggal-körömmel harcoltak a megmaradás jogáért, a város közössége nem vállalta, hogy sorsa a szétszórattatás legyen. Annyit sikerült elérniük, hogy az ezeréves múltú régi település helyett a vízierőmű-vállalat kárpótlásképpen felépített egy másikat, ahová a régi városból száműzöttek átköltözhettek, s ha otthonaikat nem is, de közösségüket megőrizhették. A regény egyik legnagyobb erénye az író stílusa, mely abszurdba hajló humorral, csípős iróniával és mélységes szeretettel ábrázolja figuráit, egy olyan kor alakjait, akiket a felgyorsuló idő hullámai szinte mindenütt letöröltek a térképről, de akik itt állnak előttünk emlékekből, lélekből szavakká formálva.

Mentafagylalt

A Katalán könyvtár előző, hasonló gyűjteményétől eltérően, amelyben kétharmadrészt már elhunyt szerzők munkái szerepelnek, jelen válogatás kizárólag kortárs alkotók elbeszéléseit tartalmazza. A szövegeket válogató Montserrat Bayà, a barcelonai székhelyű katalán írószövetség titkárságának vezetője, arra törekedett, hogy az antológia tükrözze a mai katalán elbeszélőirodalom sokszínűségét. Nemcsak a szerzők életkora változatos (a veterán Joaquim Carbó ötven évvel idősebb, mint Borja Bagunyà, a kötet legfiatalabbja), hanem változatosak az elbeszélések is, amelyek különböző fokozatait képviselik a realizmusnak (vagy éppen a fantáziának), a humornak és az iróniának, a leggyengédebb érzelmeknek és a legizzóbb erotikának.

Balkézről jött történetek

A Balkézről jött történetek a szerző, Jesús Moncada első elbeszélései. Nagyszerű humorral, mély szeretettel és gyengédséggel megrajzolt képek, amelyekben az ecset és a toll között sokáig választani nem tudó festő-író megörökíti az övéit.

Jesús Moncada nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen sorozatunk részeként megjelent legsikeresebb, sok nyelvre lefordított regénye, A folyók városa, amelyet Balkó Ágnes így jellemzett a Nagyvilágban (2005/9.): „Dúsan burjánzó képek, tapintható tárgyak, eleven életek – itt minden jelzőnek és igének színe, íze, illata van.” 

6 mai katalán dráma

SERGI ​BELBEL és JORDI GALCERAN kétségtelenül a kortárs katalán dráma nemzetközileg legismertebb szerzői. Nemcsak abban az értelemben vonatkozik rájuk a kortárs jelző, hogy ma élő és alkotó drámaírók, hanem úgy is, hogy mindketten jellemzően XX. század végi, de még inkább XXI. század eleji figurákat, helyszíneket, problémákat állítanak színdarabjaik középpontjába.

Válogatásunk hat szövege aktuális témákról szól, a cselekmény a kor emberének mindennapjait, konfliktusait mutatja be, a hely szinte mindig a nagyváros, és azon belül is olyan közeg, amely sokaknak ismerős lehet. A szereplők hétköznapi emberek, hétköznapi nyelvet beszélnek, hétköznapi problémákkal küzdenek, amelyek azonban valamilyen módon a maguk egyszerűségével együtt mégis mindig túlmutatnak a banalitáson.

A hat szöveg közül négyet már színpadon is láthattak a magyar érdeklődők.

Mallorcai udvarház

LLORENÇ VILLALONGA (Palma de Mallorca, 1897-1980) a modern katalán irodalom egyik nagy klasszikusa. Legjelentősebb műve, az 1961-ben csonkítva, majd 1966-ban végleges változatban megjelent és azóta tizenöt nyelvre lefordított Mallorcai udvarház, lírai képet fest a sziget arisztokráciájának hanyatlásáról. Főhőse, Toni de Bearn eladósodott birtokos, a XIX. század Spanyolországában él ugyan, de gondolatvilágát a XVIII. századi francia felvilágosodás eszméi hatják át. A racionalitásnak engedelmeskedve megkérdőjelezi a legszentebb hagyományokat, köztük a tételes vallást, és tudomásul veszi, hogy a társadalmi hierarchia addigi rendje leáldozóban van.

Törött tükör

Rodoreda prózáját, így azt a regényét, amelyet most kézre adunk (Mirall trencat, 1974), lírai hangulat, árnyalt lélekelemzés, az emlékezés hangsúlyos szerepe és a természeti környezet ihletett leírása jellemezi. Az eddig tizenöt nyelvre lefordított Törött tükör egy katalán nagypolgári család három nemzedékének sok szálon futó keserű története, melynek hátterében felsejlenek a katalán és a spanyol történelem fő eseményei a XX. század első felében.

Natura morta

Joan Margarit (1938) és Francesc Parcerisas (1944) a kortárs katalán irodalom meghatározó, sok rangos irodalmi díjjal elismert, sok idegen nyelvre fordított alakjai. Mindkettőt a spanyolországi rendszerváltás kora, az ún. ’70-esek nemzedékéhez sorolják. Nyugdíjba vonulásukig mindketten egyetemi oktatók voltak: Margarit mint az épületszerkezettani számítások tanszékvezető professzora, neves építészmérnök, Parcerisas pedig mint a fordítástudományé, termékeny műfordító és a katalán irodalmi élet szervezője, fontos intézmények vezetője.

Sirató az elveszett földért

A kötet két regényt tartalmaz: mindkét  főhős az északnyugat-katalóniai Pallars hegyei közt, hagyományos paraszti környezetben éli le élete egy meghatározó szakaszát, és az onnan való elszakadás mindkettőjükben traumát okoz. Közös elem a Spanyol Polgárháború, de a két életpálya íve eltér: a Sodródó kavics Conxája szülőföldjéről mindössze Barcelonáig jut és onnan vágyódik vissza reménytelenül, míg a Méz és méreg Agustíja tehetős párizsi szállodatulajdonosként házat vásárol Pallarsban, és vissza-visszatér az elveszett paradicsomba.

MARIA BARBAL (Tremp, 1949), a jelenkori katalán irodalom egyik legismertebb és legelismertebb alkotója. Első regénye, a Sodródó kavics, igazi sikerkönyv, ami több százezer példányban kelt el, és amit tucatnyi nyelvre lefordítottak. 

Kisgalamb és Cecília

A kötetünkben szereplő két regény az író száműzetésének éveiben Genfben íródott, mindkettőben Barcelona ikonikus helyszínein zajlik a cselekmény: A Diamant tér főhősének tágabb értelemben vett otthona a város talán legkatalánabb negyede, Grácia, A Kaméliás utca Cecíliája pedig a híres sétálóutcára, a Ramblára jár ismerkedni, és nagy álma eljutni a Ramblán található operaházba, a Liceuba. Két nagyon különböző, sodródásában mégis hasonló női sorsot ismerhet meg az olvasó a két regényen keresztül: míg Natália a házasságot választja, Cecília, a talált gyerek, első, önzetlen szerelmei után férfiak kitartottjaként próbálja megőrizni szabadságát.

a katalán könyvtárban eddig megjelent

KÖTETEK

A kétnyelvű antológia hatvankét verse a XX. század katalán költészet főbb áramlatait és néhány kiemelkedő alkotóját sejteti. A kötet címe a napfényes, kevéssé fegyelmezett Mediterráneum és a hűvös, racionális Észak egyszerre vállalására mint katalán életérzésre utal. (Szerzők: Joan Maragall, Josep Carner, Joan Salvat-Papasseit, Carles Riba, Josep Sebastiá Pons. Fordító: Déri Balázs)

Az Ész és mámor című kétnyelvű költészeti antológiát követően a sorozat egy elbeszéléskötettel bővül, amely szintén a XX. század irodalmából válogat. A legidősebb szerzők (J. Ruyra, V. Catalá és S. Galmés) hagyományosan realista-naturalista témájú és stílusú novellái után változatos összkép alakul ki, amelyben a realista vonulat mellett helyet kapnak a lélekelemző, az elvontan metafizikus, az idillien naiv írások ugyanúgy, mint az a kesernyésen humoros, abszurdan groteszk hangvétel, amelyet e kötetben elsőként P. Calders képvisel, és amely a fiatalabb szerzőknél uralkodóvá válik.

A középkori katalán irodalom egyik legnevesebb alkotója, az egyik első költő, aki a trubadúrok által használt okcitán nyelv helyett a helyi valenciai nyelven írt. Életműve százhuszonnyolc hosszabb-rövidebb költeményből áll. 

Amellett, hogy már életében nagy költőként ismerték el, a 16. században szövegeit kétszer is lefordították kasztíliai (spanyol) nyelvre. 

Költészete mintát adott a korszak katalán költőinek, és hatása kimutatható több jelentős 16. századi spanyolul verselő költő, például Juan Boscán és Garcilaso de la Vega műveiben is.

Egy ismeretlen szerző Török Birodalomban játszódó regénye, amelyben rejtélyes módon egyetlen szó sem esik Katalóniáról vagy a katalánokról, viszont a történetet záró csatában egy magyar vitéznek van döntő szerepe.
A regényt katalán nyelven írták 1400 körül, főszereplői a török Jakub Cselebi herceg, I. Murad fia, és I. Bayezid, a színhely az 1389-es Koszovó. Ez a történelmi és kitalált elemeket keverő szöveg az emelkedő oszmán birodalom nyugati irodalmának egyik legkorábbi ábrázolása, emiatt ez a mű a leginkább releváns az orientalizmusról szóló mediterrán tanulmányokban és vitákban is.

A kötetet Santiago Rusinol (1861-1931) nyitja, aki a katalóniai szecesszió egyik vezéralakja volt és aki nem csak íróként, hanem festőként is maradandót alkotott. Őt Angel Guimera (1845-1924), minden idők egyik legsikeresebb katalán szerzője követi, mégpedig avval a realista-naturalista, elemi erejű drámájával, melyből kilenc filmváltozat és két opera készült. Carles Soldevila (1892-1967) könnyed darabja a barcelonai polgárság képmutatását állítja pellengérre, inkább szórakoztatóan, mint kritikusan. A kötetet a katalán polgári színház napjainkban is népszerű képviselője, Josep M. de Sagarra (1894-1961) zárja, aki a városi ember nosztalgiájával darabja cselekményét a hetven éve még halászatból élő, de ma már idegenforgalmi paradicsomként számon tartott Costa Brava egyik kis falujába helyezi.

A kötetet nyitó Joan Oliver /1899-1986/ már-már cinikus hangvételű darabja a polgári képmutatás torztükre. Az őt követő Salvador Espriu /1913-1985/ a Spanyol Polgárháború gyötrő élményét dolgozza fel Szophoklészt továbbgondoló Antigónéjában. A Katalóniában hagyományosan erős formabontó tendenciákat Joan Brossa /1919-1998/ abszurd drámája képviseli. A kötet ma is élő szerzői közül a már klasszikusnak tekinthető Jospe M. Beneti Jornet /1940/ és Rodolf Sirera /1948/ színház és valóság szétválaszthatatlan egységét ábrázolják két, látszólag nagyon is különböző darabban. Antológiánk legfiatalabb szerzője, Sergi Belbel /1963/ egyazon eseménysorozatot mutatja be két, egy pesszimista és egy optimista változatban, miközben ő is, Benethez és Sirerához hasonlóan, a színház végső értelmét keresi. 

Jesús ​Moncada (1941–2005) a szülővárosát, az Ebró-parti bányászvárost örökíti meg e könyv, fő műve lapjain. A városka 1971-ben tűnt el egy hatalmas víztározó hullámai alatt, a Franco-féle modernizációs törekvések eredményeképp. A bányászok, hajósok és hajóépítők azonban foggal-körömmel harcoltak a megmaradás jogáért, a város közössége nem vállalta, hogy sorsa a szétszórattatás legyen. Annyit sikerült elérniük, hogy az ezeréves múltú régi település helyett a vízierőmű-vállalat kárpótlásképpen felépített egy másikat, ahová a régi városból száműzöttek átköltözhettek, s ha otthonaikat nem is, de közösségüket megőrizhették. A regény egyik legnagyobb erénye az író stílusa, mely abszurdba hajló humorral, csípős iróniával és mélységes szeretettel ábrázolja figuráit, egy olyan kor alakjait, akiket a felgyorsuló idő hullámai szinte mindenütt letöröltek a térképről, de akik itt állnak előttünk emlékekből, lélekből szavakká formálva.

A Katalán könyvtár előző, hasonló gyűjteményétől eltérően, amelyben kétharmadrészt már elhunyt szerzők munkái szerepelnek, jelen válogatás kizárólag kortárs alkotók elbeszéléseit tartalmazza. A szövegeket válogató Montserrat Bayà, a barcelonai székhelyű katalán írószövetség titkárságának vezetője, arra törekedett, hogy az antológia tükrözze a mai katalán elbeszélőirodalom sokszínűségét. Nemcsak a szerzők életkora változatos (a veterán Joaquim Carbó ötven évvel idősebb, mint Borja Bagunyà, a kötet legfiatalabbja), hanem változatosak az elbeszélések is, amelyek különböző fokozatait képviselik a realizmusnak (vagy éppen a fantáziának), a humornak és az iróniának, a leggyengédebb érzelmeknek és a legizzóbb erotikának.

A Balkézről jött történetek a szerző, Jesús Moncada első elbeszélései. Nagyszerű humorral, mély szeretettel és gyengédséggel megrajzolt képek, amelyekben az ecset és a toll között sokáig választani nem tudó festő-író megörökíti az övéit.

Jesús Moncada nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen sorozatunk részeként megjelent legsikeresebb, sok nyelvre lefordított regénye, A folyók városa, amelyet Balkó Ágnes így jellemzett a Nagyvilágban (2005/9.): „Dúsan burjánzó képek, tapintható tárgyak, eleven életek – itt minden jelzőnek és igének színe, íze, illata van.” 

SERGI ​BELBEL és JORDI GALCERAN kétségtelenül a kortárs katalán dráma nemzetközileg legismertebb szerzői. Nemcsak abban az értelemben vonatkozik rájuk a kortárs jelző, hogy ma élő és alkotó drámaírók, hanem úgy is, hogy mindketten jellemzően XX. század végi, de még inkább XXI. század eleji figurákat, helyszíneket, problémákat állítanak színdarabjaik középpontjába.

Válogatásunk hat szövege aktuális témákról szól, a cselekmény a kor emberének mindennapjait, konfliktusait mutatja be, a hely szinte mindig a nagyváros, és azon belül is olyan közeg, amely sokaknak ismerős lehet. A szereplők hétköznapi emberek, hétköznapi nyelvet beszélnek, hétköznapi problémákkal küzdenek, amelyek azonban valamilyen módon a maguk egyszerűségével együtt mégis mindig túlmutatnak a banalitáson.

A hat szöveg közül négyet már színpadon is láthattak a magyar érdeklődők.

LLORENÇ VILLALONGA (Palma de Mallorca, 1897-1980) a modern katalán irodalom egyik nagy klasszikusa. Legjelentősebb műve, az 1961-ben csonkítva, majd 1966-ban végleges változatban megjelent és azóta tizenöt nyelvre lefordított Mallorcai udvarház, lírai képet fest a sziget arisztokráciájának hanyatlásáról. Főhőse, Toni de Bearn eladósodott birtokos, a XIX. század Spanyolországában él ugyan, de gondolatvilágát a XVIII. századi francia felvilágosodás eszméi hatják át. A racionalitásnak engedelmeskedve megkérdőjelezi a legszentebb hagyományokat, köztük a tételes vallást, és tudomásul veszi, hogy a társadalmi hierarchia addigi rendje leáldozóban van.

Rodoreda prózáját, így azt a regényét, amelyet most kézre adunk (Mirall trencat, 1974), lírai hangulat, árnyalt lélekelemzés, az emlékezés hangsúlyos szerepe és a természeti környezet ihletett leírása jellemezi. Az eddig tizenöt nyelvre lefordított Törött tükör egy katalán nagypolgári család három nemzedékének sok szálon futó keserű története, melynek hátterében felsejlenek a katalán és a spanyol történelem fő eseményei a XX. század első felében.

Joan Margarit (1938) és Francesc Parcerisas (1944) a kortárs katalán irodalom meghatározó, sok rangos irodalmi díjjal elismert, sok idegen nyelvre fordított alakjai. Mindkettőt a spanyolországi rendszerváltás kora, az ún. ’70-esek nemzedékéhez sorolják. Nyugdíjba vonulásukig mindketten egyetemi oktatók voltak: Margarit mint az épületszerkezettani számítások tanszékvezető professzora, neves építészmérnök, Parcerisas pedig mint a fordítástudományé, termékeny műfordító és a katalán irodalmi élet szervezője, fontos intézmények vezetője.

A kötet két regényt tartalmaz: mindkét  főhős az északnyugat-katalóniai Pallars hegyei közt, hagyományos paraszti környezetben éli le élete egy meghatározó szakaszát, és az onnan való elszakadás mindkettőjükben traumát okoz. Közös elem a Spanyol Polgárháború, de a két életpálya íve eltér: a Sodródó kavics Conxája szülőföldjéről mindössze Barcelonáig jut és onnan vágyódik vissza reménytelenül, míg a Méz és méreg Agustíja tehetős párizsi szállodatulajdonosként házat vásárol Pallarsban, és vissza-visszatér az elveszett paradicsomba.

MARIA BARBAL (Tremp, 1949), a jelenkori katalán irodalom egyik legismertebb és legelismertebb alkotója. Első regénye, a Sodródó kavics, igazi sikerkönyv, ami több százezer példányban kelt el, és amit tucatnyi nyelvre lefordítottak. 

A kötetünkben szereplő két regény az író száműzetésének éveiben Genfben íródott, mindkettőben Barcelona ikonikus helyszínein zajlik a cselekmény: A Diamant tér főhősének tágabb értelemben vett otthona a város talán legkatalánabb negyede, Grácia, A Kaméliás utca Cecíliája pedig a híres sétálóutcára, a Ramblára jár ismerkedni, és nagy álma eljutni a Ramblán található operaházba, a Liceuba. Két nagyon különböző, sodródásában mégis hasonló női sorsot ismerhet meg az olvasó a két regényen keresztül: míg Natália a házasságot választja, Cecília, a talált gyerek, első, önzetlen szerelmei után férfiak kitartottjaként próbálja megőrizni szabadságát.

Irók, költők

A SZERZŐK

Jordi Galceran
Pere Calders
Francesc Parcerisas
Joan Margarit
Llorenç Villalonga
Maria barbal
Sergi Belbel
Jesús Moncada
Mercè Rodoreda
Ausiàs March

Irók, költők

A SZERZŐK