A katalán nyelvről

A katalán újlatin nyelv, vagyis a beszélt (szaknyelven „vulgáris”) latinból származik, amely a Római Birodalom felbomlása után, időszámításunk első évezredének második felében, területenként más és más irányba fejlődött. E fejlődés végpontjai a neolatin vagy újlatin nyelvek, amelyek egy része ma államnyelv, így (nyugatról kezdve) a portugál, a spanyol, a francia, az olasz és a román. 

A beszélt latin más leszármazottjai nem voltak ilyen szerencsések, annak ellenére, hogy némelyiküket, mint a dél-franciaországi provanszált (szaknyelven okcitánt) a középkorban nemzetek fölötti, nagy tekintélynek örvendő irodalmi nyelvként is használták. 

A katalán a Keleti-Pireneusok északi és déli oldalán alakult ki, majd a IX. és a XIII. század közt, sikeres háborúk révén dél és kelet felé terjeszkedett, és betöltötte az arab hódítók kiűzése után maradt nyelvi űrt.

i.sz. 1000 körül
i.sz. 2000 körül

A mai nyelvterület magába foglalja a három északkelet-spanyolországi tartományon kívül (Katalónia, Valencia, Baleár-szigetek) a pireneusi Andorra törpeállamot, Franciaország Katalóniával határos szögletét és Szardínia szigetének Alghero nevű városkáját. A beszélők száma nyolcmillió körül van, túlnyomó többségük Spanyolországban él, kétnyelvű, spanyol-katalán környezetben. Andorrában a katalán az egyetlen hivatalos nyelv, míg a három spanyolországi tartományban, az 1978-as alkotmány értelmében, a spanyol és a katalán egyaránt hivatalos.