A katalán irodalom

Az első katalán nyelvemlékek a XII. század második feléből származnak (addig a latin volt a nyugati kereszténység egyetlen írott nyelve). A latin és az arab mellett főleg ezen a nyelven alkotott Ramon Llull (latinosan Raimundus Lullus, 1232-1316), aki a kereszténység terjesztésére egy olyan logikai rendszert dogozott ki, ami az informatika előfutárának tekinthető, és aki irodalmi prózáját is jórészt a térítés szolgálatába állította. A középkori katalán líra legnagyobb alkotója Ausiàs March (1400-1459), akinek önelemző, önmagával és Istennel vitatkozó költészete máig hat. March kortársa volt Joanot Martorell (1410-1465), akinek Tirant lo Blanc (’A fehér Tirant’) című lovagregényét olyan írózsenik méltattak elismerően, mint Cervantes vagy Mario Vargas Llosa.


A XV. századi aranykort hanyatlás követi, és jelentős katalán szerzők csak a XIX. század második felétől jelentkeznek. A századfordulóra pezsgő irodalmi élet alakul ki, melynek egyik kiemelkedő alakja Àngel Guimerà, akinek A hegyek alján (Terra baixa) című színműve világsiker lett: egyik operaváltozatát Budapesten is bemutatták nemcsak a XX. század elején, hanem 2018. áprilisában is. Az újjászületett katalán irodalom túlélte a dühödten kisebbségellenes, nyelvileg is uniformizáló Franco-rendszert (1939-1975), és ma ismét olyan világirodalmi rangú szerzőkkel büszkélkedhet, mint a magyarra is fordított Jaume Cabré.

Ramon Llull
Joanot Martorell
Àngel Guimerà
Jaume Cabré